2025-09-23 08:00:00
Hol vagytok? Hol vagyunk?
Digitális Detox cikksorozatomban arra vállalkozom, hogy körbejárjam a virtuális világ jelenségét. Szeretném megmutatni az okoseszközök használatának fizikai-lelki-szellemi hatásait. És szeretnék adni egyfajta útmutatót a valódi JELENLÉT megőrzésének kihívásaira.
Van egy visszatérő témám. Olyan ez számomra, mint egy kavics a cipőmben, nem tudok nem tudomást venni róla. Ez a fogyasztói társadalom tékozló világa. Írásaimban sokszor ejtek szót a fogyasztás rabjairól. Azokról az emberekről, akik mit sem sejtve beleragadnak gyors, kényelmes, praktikus életvitelükbe. Ezer szálon függenek az online és offline szolgáltatóiktól. És látszólag még élvezik is, hogy szükségleteikben nem szenvednek semmilyen hiányt. A túlzott és felesleges fogyasztásnak ma már létezik egy virtuálisan felturbózott változata is. Igényeink már nem csak a valóságban teljesülhetnek korlátlanul. A digitális eszközök révén egy kattintásra utazhatunk térben és időben. Miénk lehet minden – szórakozhatunk, játszhatunk, ismerkedhetünk, határ a csillagos ég. Bárkit, bárhol, bármikor elérhetünk egy szempillantás alatt. Internetre kapcsolt tudatunk lehetőségei határtalanok.
Intellektuális izgalmak, agyonstimulált érzékek, azonnali dopaminhatás. Micsoda őrült hajsza ez a boldogság keresésében!
Most egy percre képzeljétek el a következő jelenetet. Szépen terített asztal, fazékban gőzölgő ebéd, finom illatok. Ezerrel sürögtök-forogtok a konyha és az étkező között, órák óta dolgoztok a tökéletes családi pillanaton. Az étel fontos, együtt elfogyasztva nemcsak a testet, a lelket is táplálja. Gondoljátok… Ha már mindenki rohan egész nap, egész héten, legalább vasárnap délben legyen ez másképp. Kellenek azok az EGYÜTT-élmények, amikor osztoztok egymás figyelmében, jelenlétében, szeretetében. A szándékotok tiszta és egyértelmű, a lehetőség adott, a család viszont sehol… Unottan henyél mindenki a szobájában. Hiába szólongatjátok a gyerekeket, férjet (vagy feleséget), hogy kedveseim, asztalhoz. Nem is reagálnak a szavakra. Az egyik az ágyon fekszik, a másik a fotelben tesped, a harmadik a kanapén görnyed… Nem látnak, nem hallanak, nem érzékelnek semmit abból, ami körülöttük zajlik. Mozdulatlanul merednek maguk elé valamivel a kezükben, és valahol teljesen máshol járnak…