Közérdekű

2026-11-21 08:00:00

Irodában: a zaklatás nem mindig látszik, de mindig fáj

A zaklatás nem mindig nyilvánvaló vagy észrevehető, sokszor csendben történik. Fontos, hogy tudjuk, van segítség. Az AVON Magyarország az Ökumenikus Segélyszervezet szakmai támogatásával olyan útmutatót készített, amely segíthet felismerni a munkahelyi zaklatás jeleit és kapaszkodót nyújthat azoknak, akik lépni szeretnének – akár saját magukért, akár másokért.

Fotó: freepik

A nyári élmények és szabadságok után ősszel ismét teljes erőbedobással visszatérünk munkahelyünkre, szeptemberben elindul az iskola is. Bár búcsút mondunk a nyári szabadságoknak, ideális esetben egy olyan közösségbe térünk vissza, ahol támogató és befogadó közösség fogad bennünket.

Alapvető elvárásként tekinthetünk rá, a biztonságos közösség mégsem garantált minden munkahelyen. A munkahelyi zaklatás súlyos probléma, amely komoly lelki terhet róhat az érintettekre. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy nyíltan beszéljünk róla, felismerjük a jeleit és merjünk segítséget kérni vagy felajánlani. Fontos, hogy ne csak akkor cselekedjünk, amikor mi magunk vagyunk a bántalmazás elszenvedői, hanem akkor is, ha kollégánkat vagy bárki mást ér abúzus akár a munkahelyi közösség tagja részéről.

Mikor beszélhetünk munkahelyi zaklatásról?

Munkahelyi zaklatásról akkor beszélünk, ha valakit tartósan, célzottan negatív bánásmód ér a munkahelyén, ami érzelmi, mentális vagy fizikai egészségét is károsíthatja, kihat a munkavégzésére, valamint a magánéletére. A zaklatás gyakran pszichoszomatikus tüneteket okoz, például alvászavarokat, szorongást, motivációhiányt vagy addikciókat. A leggyakoribb formái közé tartozik a nemi, életkori, etnikai vagy szexuális alapon történő verbális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás, kirekesztés, megfélemlítés, illetve a méltóságot sértő bánásmód.

A munkahelyi zaklatás azonban nem minden esetben könnyen felismerhető. A mobbing, vagyis a csendes zaklatás észrevétlen – ilyen például a diszkrimináció, a pletykák terjesztése, állandó kritizálás, vagy az is, ha figyelmen kívül hagyják a munkavállaló munkával kapcsolatos ötleteit. A munkavállalók gyakran hosszú ideig egyedül próbálnak megküzdeni a helyzettel, mielőtt segítséget kérnének.

2026-11-20 13:00:00

Ezek a jelek utalhatnak arra, hogy bántják a gyermeket az iskolában

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a bántalmazás gyakran a szülők előtt is rejtve marad. A kiközösítés, a megalázás és az online zaklatás áldozatai sokszor szégyenből vagy félelemből hallgatnak, így a „Mi volt ma az iskolában?” kérdésre adott „Semmi” mögött akár komoly problémák is húzódhatnak. Bösztöry Edina mediátor és resztoratív szakember szerint a gyermek viselkedésének megváltozása is figyelmeztető jel lehet. A szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogyan ismerhetjük fel a bántalmazás jeleit, és mit tehetünk szülőként, hogy gyermekünk merjen segítséget kérni.

Fotó: lopolo © 123RF.com

Mi történik, ha gyermekünket nap mint nap bántják az iskolában, mi pedig semmit sem veszünk észre? A kiközösítés, a megalázó megjegyzések és az online zaklatás gyakran láthatatlan marad. Bösztöry Edina mediátor, közösségfejlesztő, resztoratív szakember és tréner szerint meg kell tanulnunk odafigyelni arra is, amit gyermekünk nem mond ki.

„Mi volt ma az iskolában?”
„Semmi.”

Ismerős párbeszéd? De vajon tényleg nem történt semmi? Vagy gyermekünk nem tudja elmondani, hogy megint kinevették, kiközösítették, esetleg bántalmazták? A gyermekek sokszor szégyenből vagy félelemből hallgatnak, esetleg attól tartanak, hogy a felnőttek közbelépése ront a helyzeten.

A bántalmazás nem a gyermekkor természetes velejárója. A WHO 2024-ben közzétett felmérése szerint a serdülők mintegy 15 százaléka tapasztalt internetes zaklatást. A közösségi média korában a bántalmazás az iskola után is folytatódhat.

Amikor a gyermek viselkedése segélykiáltássá válik

Bösztöry Edina az Igazságügyi Minisztérium által bejegyzett mediátor, közösségfejlesztő, resztoratív szakember és tréner. Munkájának egyik fő területe multinacionális vállalatok, valamint kis- és középvállalkozások vezetőinek és munkatársainak támogatása konfliktuskezelésben, kommunikációban, együttműködésben és készségfejlesztésben.

Egyik nap nagyvállalati tréninget tart, másnap egy kkv belső konfliktusának rendezésében, vagy éppen egy családi vállalkozás üzleti mediációján dolgozik. Emellett három éve önkéntesen támogat iskolai közösségeket, az ötödik–hatodik osztályosoktól a középiskolásokig. Három lánygyermek édesanyjaként személyesen is ismeri a gyermeknevelés kihívásait.

„Én mindig azt mondom, amikor hazamegy egy gyermek, és megkérdezzük, hogy mi történt az iskolában, és az a válasz rá, hogy semmi, na, az a legnagyobb valami” – nyilatkozta a szakértő.

2026-11-18 08:00:00

Öngyógyítás

Óvatosan az internet és a mesterséges intelligencia szövegeivel!

Az öngyógyítás nem helyettesíti az orvosi kezelést, de hatékony kiegészítője az egészségmegőrzésnek és a gyógyulási folyamatnak.

Fotó: pitinan © 123RF.com

Az öngyógyítás (testi vagy szomatikus, lelki vagy pszichés szinten egyaránt) a szervezet természetes képességeinek tudatos alkalmazása, felerősítése, valamint az egyéb, nem gyógyszeres és nem terápiás kezeléseknek az összessége. Idetartoznak az étkezéssel, táplálkozással, életmódbeli változásokkal kapcsolatos módszerek, eljárások.

Az öngyógyítás nagyon lényeges és fontos feladata az egészségügynek és a betegeknek. Az öngyógyítás fogalomkörébe tartozik az orvosokba, a terápiába, sőt, a kezelést folytató intézménybe vetett hit. Azt szokták mondani, ha a beteg hisz az orvosának, az már félig gyógyulás. Bármilyen furcsa vagy nehezen hihető, de az ima, az imádság is gyógyító erővel bír. A hívő emberek esetében a tudósok vizsgálatokkal igazolták, hogy az imádkozásnak mérhető, pozitív hatása van az emberi szervezetre. Felerősíti az immunfolyamatokat, hatással van a szív- és érrendszer működésére, a sejtek szaporodására, a gyógyulásra.

Összességében elmondhatjuk, hogy a beteg gyógyulására minden olyan tényező hatással van, ami a beteg jóllétét szolgálja, akár a pihenés, a nyugalom, bármi, ami örömet szerez. Kifejezetten a jóllétre és nem a jólétre, vagyis az anyagi mutatókra gondolunk a gyógyulás szempontjából.