Korzó Patika

2026-09-28 13:00:00

Iskolakezdési szemfáradtság

Óvjuk meg gyermekünk látását a sikeres tanulásért

A tanév közeledtével és az őszi-téli sötétebb időszakok beköszöntével jelentősen megnő a gyermekek szemére nehezedő terhelés. Az egész napos olvasás, írás, az iskolai tábla figyelése, valamint a kora délutáni szürkületben végzett tanulás különösen megviselheti a fiatal szervezet vizuális rendszerét. Sok esetben, amikor egy diák iskolai teljesítménye romlik, lassabban halad a házi feladattal, vagy szórakozottnak tűnik az órákon, annak hátterében egy felderítetlen látásprobléma állhat. A nagyobb gyerekeknél, tinédzsereknél azonban a “hiúsági faktor” is szerepet játszhat, ha látáskorrekciós eszközre lenne szükség. Az Alensa szakértői szerint a rendszeres ellenőrzés és a megelőzés kulcskérdés, beleértve a szűrővizsgálatokat és a személyre szabott optikai eszközök kiválasztását, figyelembe véve a tinédzserek lelki világát is.

Láthatatlan nehézségek az iskolapadban

Az iskolai évek kezdetétől a gyermekek szeme jelentős terhelésnek van kitéve: a tankönyvek olvasása, a füzetbe való írás és a tábla folyamatos figyelése állandó és pontos fókuszálást igényel. Az IAPB (International Agency for the Prevention of Blindness) átfogó elemzése rámutat, hogy a látásjavításra szoruló, de korrekció nélkül maradt diákok lényegesen kevesebb tananyagot tudnak elsajátítani az órákon, mint jól látó társaik. Ennek következtében a korábban olvasni szerető gyermek eltávolodhat a könyvektől, a házi feladat elkészítése hosszú órákba telhet, és a tanuló gyorsan kimerülhet. „A gyermekek ritkán panaszkodnak arra, hogy rosszul látnak, mivel nincs összehasonlítási alapjuk. Ha a látásélesség fokozatosan romlik, a gyermek azt természetes állapotnak tekinti. Ezért a látásélességi probléma a legritkább esetben nyilvánul meg közvetlen panaszban, sokkal inkább a viselkedés megváltozása hívja fel rá a figyelmet” – emeli ki Boros Mária, az Alensa szakértője.

2026-09-20 08:00:00

Mennyire legyen önálló a gyermek?

Gyakran esik szó az önállóságról mint a sikeres nevelés egyik fõ célkitûzésérõl. Nem mellékes kérdés ez ilyenkor az iskolaév kezdetén sem. Ugyanakkor számos szülõ tanácstalanul kérdezi önmagától, mit tegyen, hogy kisgyermekét végre önállóbnak lássa. Mindenesetre tudni kell: ha hatéves kor elõtt még elhagyatottnak is érzi magát a kicsi és fél a szülei nélkül, hét és tíz év között már általában feleszmél. Azaz rájön, hogy igen lassan, fokozatosan egyedül is boldogulnia kell az életkora szabta cselekvési szférában. Mindehhez azonban elengedhetetlenül fontos a helyes szülõi irányítás. 
Mielõtt arra gondolnánk, hogy az eddiginél több szabadságot biztosítunk kisgyermekünknek, tanácsos felmérnünk, mennyire képes az önálló cselekvésre. Számos alapvetõ, fõleg pszichikai tényezõt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy ez a folyamat nehézségek nélkül menjen végbe.

Az iskolaév kezdetén különösen idõszerû elgondolkodni azon, mekkora önállóságot biztosítsunk a kisiskolásnak. A legfontosabb kérdés: elengedhetjük-e egyedül az iskolába? Ahhoz, hogy megtudjuk, képes-e eljutni oda minden kockázat nélkül, célszerû óvatosan puhatolóznunk nála: van-e kedve, érez-e elég önbizalmat hozzá. Azt is megkérdezhetjük tõle, vannak- e olyan gyerekek az osztályában, akik már egyedül járnak iskolába; ha igen, beszélt- e már errõl velük, és annak alapján képesnek tartja-e õ is magát rá. Ha nem, magyarázza el, miért habozik: valójában félelmet érez, vagy csak egyszerûen jobban szeretné, ha a szülõ továbbra is elkísérné minden útjára (mert úgy véli, hogy az a szeretet jele). Az ilyen érzelmi szempontokon kívül természetesen gyakorlati képességeit is tanácsos felmérnünk. Például, ha legelõször kívánjuk elengedni az iskolába, figyeljük meg, általában fél-e az egyedül járkálástól ismeretlen utakon. Azt is fontos megtudnunk, egyáltalán tisztában van-e az alapvetõ közlekedési szabályokkal, tudja-e, milyen helyen és mely pillanatban szabad áthaladnia az úttesten. Ezzel összefügg és az önállósulási képesség további jeleire bukkanhatunk, ha rájövünk, tud-e egyedül vásárolni kisebb dolgokat a közeli élelmiszerboltban anélkül, hogy összezavarodna fizetéskor a pénztárnál, vagy tud-e segítség nélkül telefonálni. A mindennapi élet egyszerû cselekvései megfigyelésekor fel tudjuk tehát mérni, az élet mely területein képes elõször a saját lábára állni.

2026-09-08 13:00:00

Így készítsük fel a gyerekeket az óvodára és az iskolára!

Hőmérséklet szerint még tombol a nyár, a gyerekek még a strandot, a fagyizást és a késő esti biciklizést terveznék inkább, a szülők fejében már egyre gyakrabban jelenik meg a kérdés: vajon mennyire lesz zökkenőmentes a szeptemberi visszatérés? Az óvoda- és iskolakezdés nemcsak új tanszereket jelent, hanem komoly fizikai és mentális alkalmazkodást is. A szakemberek szerint erre nem az utolsó napokban, hanem már augusztusban érdemes tudatosan készülni.

„A legtöbb család a füzeteket és a tornazsákot időben beszerzi, de közben megfeledkezünk arról, hogy a gyerekek szervezetének is át kell állnia. A nyári szabadság után indul a terhelés, újra hosszabb koncentrációra, korábbi kelésre lesz szükségük, nagyobb közösségben mozognak majd” – mondja Blahó Ágnes, a Stilladrops társalapítója.

A tanév elején nemcsak a táskát kell felkészíteni

A nyár sok mozgást, élményt és feltöltődést hozhat, ugyanakkor gyakran felborul a napi rutin. Későbbre tolódik a lefekvés ideje, rendszertelenebbé válnak az étkezések, és a képernyő előtt töltött idő is könnyen megnőhet. Mire elérkezik az első tanítási nap, a szervezetnek egyszerre kell alkalmazkodnia a korai ébredésekhez, az iskolai vagy óvodai közösséghez és a fokozott szellemi terheléshez.

„Ha eddig nem tettük meg, most érdemes minél gyorsabban visszaállítani a napirendet. A rendszeres lefekvés és étkezés, a megfelelő mennyiségű alvás és a sok szabadtéri mozgás apróságnak tűnhet, pedig sokat segíthet abban, hogy az első szeptemberi hetek kevésbé legyenek megterhelőek”” – tanácsolja Blahó Ágnes.

A tanulás nemcsak tudást, hanem komoly idegrendszeri munkát is jelent. A figyelem, a memória és a koncentráció fokozatosan terhelődik újra, ezért érdemes ezt is játékosan „bemelegíteni”.

Közös társasjátékok, olvasás, kirándulások, beszélgetések, logikai feladatok vagy akár egy közösen elkészített vacsora is fejlesztheti azokat a készségeket, amelyekre néhány hét múlva ismét nagy szükség lesz.

„Nem plusz tanulást javaslok az utolsó nyárias napokra, hanem élményszerű agytornát. A kíváncsiság, a játék és a közösen eltöltött idő sokkal többet ér, mint egy erőltetett gyakorlófüzet” – teszi hozzá a szakértő.