Korzó Patika

2026-09-28 08:00:00

Itt az õsz, itt a torokfájás

A torokfájás minden évszakban jelentkezõ gyakori panasz, mellyel sok beteg keresi fel háziorvosát és fordul talán még gyakrabban a gyógyszerészhez. A beköszöntõ õsz, majd tél, a változékony idõjárás, illetve a zárt helyiségben tartózkodás kedvez a torokfájást elõidézõ kórokozók - több mint 85%-ban vírusok - szaporodásának. A hideg levegõ belégzése is rontja a helyzetet. 

A fenti tényezõk eredményezik a garat vagy a garat és mandulák gyulladását általános tünetek kíséretében vagy anélkül.

Az eldöntendõ alapkérdés az akut bakteriális torokgyulladás kizárása, amikor a szövõdmények miatt valóban szükséges az antibiotikum. A bakteriális torokgyulladás legfõbb jellegzetességei a magas láz, az elülsõ nyaki nyirokcsomók fájdalmas duzzanata, a lepedékes mandulagyulladás, a köhögés hiánya. Tenyésztés és gyorstesztek segítik az orvost a diagnózisban. A felesleges antibiotikum adása a pénzbeli veszteségen kívül az antibiotikumnak ellenálló kórokozók elszaporodását is elõsegíti, és így ártalmas.

2026-09-27 13:00:00

Reumás bajok

A reuma szó már 2000 éve benne van a köztudatban, így többek közt tudjuk, hogy reumás fájdalmakat különbözõ betegségek okozhatnak.

Ezeket négy nagy csoportba oszthatjuk:

1. Kopás okozta ízületi betegségek (pl. térdízületkopás).
2. Gyulladások okozta ízületi betegségek (arthritis).
3. Az úgynevezett lágy részek betegségei (pl. ínhüvelyé, izmoké).
4. Más betegségek kísérõ tüneteiként jelentkezõ reumás panaszok (pl. köszvény).

Sajnos elmondható, hogy szinte minden embernek vannak az élete során ízületi reumás panaszai. A lágyrészek, ízületek problémái a gyakoribbak, míg a krónikus gyulladásból eredõ betegségek a ritkábbak. Mégis ez utóbbiak okozzák a nagyobb gondot orvosnak és betegnek egyaránt, hiszen azokat különös körültekintéssel és hosszan tartóan kell gyógyítani. Mi is most ezekkel foglalkozunk. Az orvosok tapasztalatai szerint sok családban örökletes betegségként is elõfordulnak.

2026-09-27 08:00:00

A cukor­betegségrõl általában

Jóllehet a cukorbetegség nagyon régóta ismert kórkép, igazi népegészségügyi jelentõségét a modern korban, a XIX. század végétõl számítjuk. Hosszantartó állatkísérletek és klinikai kutatások eredményeképpen kanadai kutatók 1921-ben Toronto-ban állították elõ a hasnyálmirigy speciális sejtjeiben - a beta-sejtekben - termelõdõ hormont, az inzulint. 
 
Sokan úgy vélték, hogy ezzel a felfedezéssel megoldódott a cukorbetegség problematikája. Kétségtelen, hogy a zömmel gyermek, vagy fiatal korban megbetegedett diabéteszesek az inzulin folyamatos adása segítségével életben maradtak, de elõtérbe kerültek a késõbb kialakuló - a szemet, veséket, idegrendszert, érrendszert érintõ - szövõdmények, melyek mind az élettartamot, mind az életminõséget hátrányosan befolyásolták.

IDDM - az egyes típusú cukorbaj

Kiderült, hogy a cukorbetegség nem egységes kórforma, és két alapvetõ csoportja keletkezésében és klinikumában, illetve a megelõzés és kezelés tekintetében is jelentõsen eltér egymástól. Az elsõsorban gyermek, illetve fiatal felnõttkorban kialakuló diabetes mellitus oka az inzulin termelés megszûnése, melyet sajátos immunfolyamat idéz elõ. A szervezet saját inzulint termelõ sejtjeit - téves felismerés okán - pusztítja el ("autoimmun folyamat"). Ezt a formát régebben inzulin-dependens diabetes mellitusnak (IDDM) nevezték. Legújabban csak 1-es típusú cukorbajról beszélnek.